the

News

2012
08.31.

EK Auto AfterParty

Nem szeretjük Amerikát, mert teletömik a fejünket a hülyeségeikkel, a multinacionális vállalataik mindenféle tekintet nélkül igázzák le a világot....

Amerika visszainteget

forrás: Rozsdakupac Blog, fotó: Binci

dátum: 2012. augusztus hó

Nem szeretjük Amerikát, mert teletömik a fejünket a hülyeségeikkel, a multinacionális vállalataik mindenféle tekintet nélkül igázzák le a világot. Nem szeretjük Amerikát, mert síkhülye és dagadt emberek lakják, akiknek félórás reklámblokkok sugallják, hogy "egyél hipergigamega size atomburgert". Nem szeretjük Amerikát a mézes-mázos álomgyár miatt, ahol elhitetik velünk, hogy az ígéret földjére csöppentünk, ahol mindenki a Baywatchból vagy a Calvin Klein plakátról ugrott elõ. Nem szeretjük Amerikát, hiszen párszáz éves történelmükre úgy tekintenek vissza, mintha Lincoln bácsi kullantotta volna a világegyetemet.

De persze az ország több, mint 200 éve alatt, pláne az utolsó száz évben olyat alkottak, amiért a hozzánk hasonló autóbuzi a két kezét összeteszi. Nem csak a tömeges autózást tették lehetõvé a Ford T futószalagos gyártásával, nem csak a motorozás kultúráját alakította át a Harley Davidson, és persze nem csak a tizenéves tiniknek készített mûsorba gyárt autót a West Coast Customs. Amerika a benzinvérûek mekkája. Legyen szó egy nyolcméteres kabrióban végigautózni a 66-os úton, lowriderrel végigpattogni California útjain, körpályán ezerrel döngetni Daytona beach-en, vagy cseppalakú motorral sebességi rekordot dönteni Boneville-ben.

Elég csak megnézni a Leggyorsabb Indiánt vagy a Száguldás a semmibe-t, hogy azok is megértség az imént elhangzottakat, akik a buta futómûvek és az elsõre gyengének ható köbcenti/lóerõ arányt látják csak az amerikai vasakban. Ugyan tudjuk jól, hogy a filmek szeretik némileg jobb színben feltüntetni a valóságot, de ez esetben kétlem, hogy túlságosan el lenne ferdítve...

Gondolom mindezt abból, hogy amikor megérkeztünk az EK Auto és/egyben a Krazy Kutters garázsbulijára, akkor rögtön a Tolvajtempó utolsó jelenetébe csöppenhettünk. Ugyan Peti garázsában jelenleg éppen áll egy "amerikai" autó, a céges tûzpiros Chevy, mégsem azzal mentünk. Talán azért, mert Camaro helyett Spark van a hátuljára írva... Így egy könnyed pesti krúz után érkeztünk meg Silviával és a Bogárral a mûhelybe, ahol akkor már nem egy amerikai vas parkolt.

Nem akartuk az összképet rombolni, így kicsit távolabb parkoltunk le, majd pedig elámultunk kissé. Az egykori fotóstudió helyén egy minden igény kielégítõ mûhelyt alakítottak ki Balázsék, amelyben többségünk talán szívesebben lakna, mint a nyolcadik emeleti panelban. A fekete-pirosban pompázó belsõ térben ismerõs hangokat, Butolay barátunk bölcsességeit hallhattuk, hiszen a kivetítõn éppen az elsõ RozsdaTv adása szólt. A mûhely elõtt a szerelmem (a rat-rod) mellett egy rozsdás hordóban gyújtott tûzön sült a hot-dogba készülõ virsli. Közben sorra érkeztek a különbözõ vasak, melyeknek tulajdonosai szinte rítusszerûen forgatták meg a telep udvarán vasaikat.

Ennél hangulatosabb estét nehezen tudnék elképzelni. Balázsék idevarázsolták Budapestre Amerikát. De nem azt, amelyet az elsõ, hanem amelyiket a második bekezdésben emlegettem. Köszönjük a meghívást! Ugyan a srácoknak bizonyára csak egy kis kajapia volt a mûhelyben a haverokkal, nekünk pedig egy új világ, egy igazi élmény.